Kutatási előzmények

Magyarországon a függőségeket okozó egészségkárosító magatartások iránti érdeklődés változó intenzitást mutatott az elmúlt évtizedekben. Az alkoholprobléma elsősorban a nyolcvanas években, a kábítószer-probléma pedig a kilencvenes években jelent meg, befolyásolandó, megoldandó társadalmi problémaként. A 2000-es éveket követően e jelenségek társadalomtudományi kutatása teljesen háttérben szorult. Ugyanakkor az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálozás ma is kiemelkedő szerepet játszik a tartósan rossz halálozási mutatóinkban, a túlzott alkohol- és kábítószerfogyasztás a legfontosabb egészségkockázati tényezők közé tartozik. Bár az elmúlt években több területen jelentősebb javulás érzékelhető, kutatások hiányában nem tudjuk milyen társadalmi jelenségek húzódnak meg a változó trendek mögött.

Az alkohol- és kábítószerfogyasztás főbb indikátorainak értelmezésekor más indikátoroknál erőteljesebben merülnek fel a megbízhatósági problémák. Ezek az adatok különösen érzékenyek a jogi környezet és a társadalmi megítélés változásaira. A hagyományos függőséget okozó viselkedések mérséklődése mellett új szerek és új függőségek jelentek meg, amelyek részben helyettesítik részben kiegészítik a hagyományos egészségkárosító magatartásokat. Keveset tudunk az új pszichoaktív szerek, és a nemzetközi szakirodalomban egyre nagyobb társadalmi problémaként észlelt, orvosi receptre is kapható pszichotróp gyógyszerek hazai terjedéséről, okairól és társadalmi mintázatáról. Különösen a fiatalok körében egyre nagyobb mértékűvé válik az új infokommunikációs eszközök problémás használata, amely károsan befolyásolja társas kapcsolataikat, pszicho-szociális jóllétüket. Főleg nemzetközi adatok alapján azt is feltételezhetjük, hogy a függőséget okozó magatartások az egész társadalomban megjelennek ugyan, az általuk okozott problémák a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokban koncentrálódnak.

Programunkban olyan hiánykutatásokat szeretnénk elvégezni, amelyek hozzásegítenek a függőséget okozó egészségkárosító magatartások társadalmi mintázatának, sajátosságainak, okainak, összefüggéseinek a feltárásához, megértéséhez. Úgy véljük, hogy e jelenségek mélyebb megismerése hozzájárulhat a tartósan rossz hazai egészségi állapot javításához.

Az alkohol veszélyes formájú fogyasztása az egyik legfőbb rizikó tényezője a betegségek, rokkantság kialakulásának, illetve a halálozásnak. A világ évi teljes halálozásának 5,9%-a (3,3 millió haláleset) vezethető vissza valamilyen módon alkoholfogyasztásra. Különösen magas – 13,3% - az alkoholos halálozás összes halálozáson belüli aránya az európai régióban. (WHO 2014)

Magyarországon a halandósági mutatók nemzetközi összehasonlításban is rendkívül rosszak (Orosz 2017). A tartósan rossz halálozási mutatóinkban kiemelkedő szerepet játszik a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethető halálozás. Az alkohol okozta halandóság közel 90%-kal volt magasabb az EU átlagnál (Bálint és Elekes 2016), a krónikus májbetegségben meghaltak százezer lakosra jutó száma pedig ötszöröse volt az EU-15 átlagának (Nagy et al. 2013).

Az elfogyasztott alkohol mennyisége, a fogyasztás módja, a fogyasztott alkohol minősége és a fogyasztás egyéb körülményei szoros összefüggést mutatnak az alkohol okozta egészségügyi károkkal (Anderson és Bamberg 2006, Rehm et al. 2012, Mackenbach et al. 2015). Európa a világ legnagyobb alkoholfogyasztású kontinense, napjainkban 75%-kal magasabb az egy főre jutó regisztrált fogyasztás ebben a régióban, mint a WHO országainak az átlaga. Ugyanakkor az európai országok többségét tekintve csökken az egy főre jutó alkoholfogyasztás (WHO 2014). A 2000-es évek elejétől kezdődőn a tiltott és legális pszichoaktív szerfogyasztás a fiatalok körében is csökkenni kezdett szinte valamennyi európai országban (Hibell et al. 2009, 2012, Inchley et al. 2016). A javuló trendek okaival kapcsolatosan egyelőre csak hipotézisek fogalmazódtak meg a nemzetközi szakirodalomban.

Az egy főre jutó regisztrált alkoholfogyasztás és a májbetegségben meghaltak száma Magyarországon is csökkent az elmúlt években (Kovács és Bálint 2015, Bálint és Elekes 2016). A felnőtt és fiatal népesség körében végzett kutatások szintén a fogyasztás csökkenését valószínűsítik (Elekes 2016, 2018).

Az alkoholra vonatkozó adatokkal kapcsolatosan gyakran merül fel a megbízhatóság kérdése. Az eladási adatokon alapuló fogyasztási adatok általános problémája az, hogy nem tartalmazzák a nem regisztrált alkohol (elsősorban házi előállítású és csempészett alkohol) fogyasztásának mennyiségét. Halálozási adatokon alapuló becslések szerint a nem regisztrált alkoholfogyasztás 2003-2005 között 33%-kal, 2008-2010 között 18%-kal növelte meg az egy főre jutó regisztrált fogyasztást Magyarországon (WHO 2014). Feltételezhető, hogy a házi pálinkafőzés engedélyezését követően, 2010 után jelentősen megnőtt a nem regisztrált alkohol mennyisége az összefogyasztáson belül. Az alkohollal kapcsolatos halálozási adatokra hatással voltak a BNO módosításai, a KSH halálozási regisztrációjában 2005-2006 között bekövetkezett változások, valamint az egészségügyi ellátás finanszírozása. Ezek a tényezők a trendek értelmezését befolyásolják, megnehezítik.

Room (2015) szerint az alkoholfogyasztásban, de általában a pszichoaktív szerek fogyasztásában egyfajta ciklikusság figyelhető meg. Ennek egyik magyarázata az egymást követő generációk reagálása az előttük járó generációk fogyasztási szokásaira. Az elmúlt évek javuló tendenciáit is többen értelmezik a fiatal generációk reagálásaként a korábbi nagyfogyasztású generációk fogyasztási szokásaira (Freyssinet és Wagner 2004, Room 2010).

A hazai kutatások, részben alkalmazkodva a nemzetközi igényekhez, elsősorban a fiatalok egészségkárosító szokásaira irányultak. A felnőttek körében végzett néhány hazai kutatás ugyanakkor arra utal, hogy bár az idősebb korosztályok kevésbé fogyasztanak tiltott szereket, sokkal nagyobb mennyiségben fogyasztanak alkoholt és más legális szereket (Elekes 2004). Az Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) kutatásokból feltételezhető a kohorsz hatás is: azt látjuk, hogy az igazán nagy mennyiségű alkoholfogyasztás egy egyre idősödő korosztályra jellemző (Elekes 2018).

A javuló tendencia nem egyformán érint minden társadalmi csoportot. A normál népesség körében készült kutatások többsége nem mutat társadalmi különbségeket az alkohol, a kábítószerfogyasztás tekintetében. Ugyanakkor a károk gyakran mutatnak jelentős társadalmi különbségeket: a szegényebb, hátrányosabb helyzetű csoportok körében gyakoribbak a problémák, mint az iskolázottabb, jobb jövedelműek között. Köszönhető ez az egyébként is rosszabb körülményeknek, a marginalizációnak és a stigmáknak (Room et al. 2015, Room 2015). A hátrányosabb helyzetű népességre általában veszélyesebb formájú fogyasztás is jellemző. Ezt néhány hazai kutatás is alátámasztja (Moskalewicz et al. 2016, Elekes 2016). Egy 17 európai ország halálozási adatai alapján végzett elemzés során kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a halálozási adatokban megmutatkozó egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenség jelentős mértékben a hátrányosabb társadalmi rétegek alkoholos halálozásának a gyors növekedésére vezethető vissza. Számításaik szerint a 35-79 éves népesség halálozási egyenlőtlenségének akár 10%-a vezethető vissza alkoholos halálozásra. A kutatók ezt elsősorban a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok egyébként is rosszabb életkörülményeire, az általuk fogyasztott rosszabb minőségű alkoholra és a veszélyesebb formájú fogyasztásra vezetik vissza (Mackenbach et al. 2015).

A közelmúltban két új szertípus megjelenése, illetve terjedése foglalkoztatja a kutatókat. Mindkét szer kapcsán felvetődik a kérdés, játszanak-e ezek a szerek helyettesítő szerepet a hagyományos szerek fogyasztásában.

Egyrészt jelentősen terjedni látszik az orvosi receptre is kapható pszichotróp gyógyszerek használata és túlzott fogyasztása. Fiatalok gyakran használják ezeket a szereket tiltott szerek pótlásaként is (Room et al. 2015). A 2015. évi ESPAD kutatások szerint különösen magas a fiatalok körében a fájdalomcsillapítók visszaélésszerű használata néhány közép-kelet-európai országban, így Magyarországon is (ESPAD 2015).

Az új pszichoaktív szerek (dizájner drogok) használata közel egy évtizede kezdődött, és rövid idő alatt igen elterjedt lett a fiatalok körében. Bár a hazai kutatások egy része azt valószínűsíti, hogy ezeket ugyanazok használják, mint az egyéb tiltott és legális szereket (Paksi 2017, Csák et al. 2017, Elekes 2017), szegregált településeken végzett kutatások alapján megfogalmazódott az a hipotézis is, mely szerint a mélyszegénységben élők körében az új pszichoaktív szerek használata kiszorítja nemcsak a hagyományos illegális szereket, hanem az alkohol fogyasztását is (Szécsi 2017).

A tiltott és legális pszichoaktív szerek fogyasztása a fiataloknál szorosan kapcsolódik a szabadidő eltöltésének módjához (Parker et al. 1998, Parker 2005, Beccaria és Guidoni 2002). Hasonló kapcsolatok mutathatók ki a korábbi hazai vizsgálatoknál is (Demetrovics, Rácz 2008, Elekes 2009). Napjaink kutatásai arról számolnak be, hogy elsősorban a fiatalok körében drasztikusan megváltozott a szabadidő eltöltésének módja és a társas kapcsolatok jellege. A kutatók ezt az infokommunikációs technikák (IKT) és elsősorban az okostelefonok elterjedésével hozzák összefüggésbe. Az USA-ban végzett kutatások szerint például az okostelefonok elterjedése óta a fiatalok sokkal ritkábban találkoznak barátaikkal személyesen, sokkal több időt töltenek otthon, szabadidejük jelentős részét az internet tölti ki, társas kapcsolataikat pedig elsősorban online, a közösségi média különböző csatornáin élik (Twenge 2017). Az IKT és a közösségi média túlzott használatának káros hatásaival egyre több kutatás foglalkozik. A közösségi média túlzott használata növeli a depresszió kialakulásának a valószínűségét, a túlzott használók között gyakrabban fordul elő testképzavar és evési rendellenesség, gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, a szubjektív jóllét csökkenése (Baker és Algorta 2016, Tromholt 2016). Az infokommunikációs eszközök elterjedésével a médiatartalmak rendkívül könnyen elérhetővé váltak, így a média hatása feltehetően még erősebben megmutatkozik a fiatalok függőséget okozó magatartásokkal kapcsolatos percepcióiban a „digitális bennszülöttek” előtti generációkhoz képest.

A hazai kutatások alapján azt feltételezhetjük, hogy hasonló folyamatok nálunk is végbe mennek. A 2016. évi Ifjúságkutatás eredményei szerint a 15-29 éves fiatalok 85%-a rendelkezik okostelefonnal és 87% otthonában van internet előfizetés. A szabadidő eltöltésének meghatározó módjává a magyar fiatalok körében is a „képernyős” tevékenységek váltak. Bár e kutatás azt mutatja, hogy a korábbi évekhez képest nőtt azon fiatalok száma, akiknek van olyan baráti köre, akikkel együtt töltik személyesen a szabadidejüket, azonban az olyan „beszédcselekvéses színterek” látogatásáról, ahol barátaikkal együtt lehetnek, a fiatalok csupán néhány százaléka számol be (Székely és Szabó 2016). Nem az IKT elterjedéséhez kapcsolódóan, de magyar kutatások is a növekvő elmagányosodást, a baráti kapcsolatok csökkenését, a fiatalok körében egyre növekvő társas izolációt, elmagányosodást bizonyítják (Dávid és Lukács 2015, Albert és Dávid 2016). Az internet és a közösségi média problémás elterjedtségének mértékéről a középiskolások körében végzett kutatások adnak információt: a kilenc és tizedikes középiskolások közel egyötöde tekinthető problémás internethasználónak (Király et al. 2016, Elekes 2016). A problémás közösségi média használat a középiskolás diákok 4,5%-át érinti, többségüknél kimutatható az alacsony önbecsülés és a depressziós tünetek nagyobb arányú előfordulása (Bányai et al. 2016).